„Én nem nézem a Való Világot… de az az Alekosz!”

Ugye ismerős? Senki sem nézte, mégis mindenki tudta, ki kivel veszett össze a villában.

Na, valahogy így érzem magam a múlt heti hírlevelemre jött válaszokat olvasva.
(Egy „beszélgetésre” hívtam az olvasókat, arra kértelek bennetek, hogy írjátok le a véleményeteket a magyarországi szakember utánpótlással kapcsolatos álláspontomra, ha nem olvastad itt megtalálhatod.)

1-2 jellemző vélemény a válaszokból:

„A szakmunkások megbecsülése nem múltba révedő nosztalgia, hanem a jövő záloga!
 Nem lesz erős, működő, önellátó ország, ha nincsenek büszke, tisztességes mesterei!”  (B.I.)

„Ideje lenne leszámolni azzal a hamis, baloldali eredetű gondolattal, hogy a fizikai és a szellemi munka egymás ellentétei. Aki gondolkodik, és aki dolgozik – valójában ugyanannak a nemzetnek a két keze. A mérnök mit sem ér a kőműves nélkül, és a kőműves sem épít házat terv nélkül. A kettő együtt az, ami működő civilizációt hoz létre.” (K.S.)

„Ha újra erős, önálló, jövőt építő Magyarországot akarunk, akkor vissza kell adnunk a munka becsületét és a mesterségek méltóságát. Nem kell mindenkinek mérnöknek lennie. De mindenkinek tudnia kell valamiben művészi szinten dolgozni – mert ez tesz bennünket emberré, és ez tartja fenn a nemzetet.”  (O.P.)

Láthatod, hogy a válaszadók mindegyike egyetértett az álláspontommal!
De nekem mégis az az érzésem, hogy ha a nyolcadikos gyermekük (unokájuk) pályaválasztásánál eléjük raknák a szakképzési jelentkezési lapot hirtelen elbizonytalanodnának, félrenéznének, és valami olyasmit motyognának, hogy „hát azért inkább menjen gimnáziumba, majd eldől, mi lesz belőle…”

Már régen szándékomban volt, hogy komolyabban utána nézzek, hogy mitől van ez a meghasonulás a társadalmunkban. A megvalósításhoz a végső lökést egy hírlevél olvasom adta meg, aki egy másik szempontból közelítette meg a helyzetet:
„Amíg országunkban a lakosság számára az összeszerelő ipar, jórészt képzetlen olcsó munkaerő a cél addig nem lesz változás. Ehhez igazodik az oktatás, és a képzés színvonala. Ezek után honnan kapsz megfelelően előképzett fiatalokat.” (D.Z)

Hmmmm. Elgondolkodtató!

Mctettem! (elgondolkodtam rajta)
Az alábbiakban összefoglalom a véleményem szerinti legfontosabb tényezőket: *

1. A rendszerváltás előtti időszak öröksége

A szocializmus idején a szakmunkások társadalmi státusza formálisan megbecsült volt – a rendszer ideológiailag dicsőítette a „dolgozó embert”, a gyári munkást, a „termelő osztályt”.
Viszont a valóságban nem volt valódi szakmai elismerés, és az oktatási rendszer sem ösztönzött minőségre, kreativitásra vagy piaci szemléletre.
Sokan kényszerből tanultak szakmát, nem hivatástudatból, így a szakmák presztízse fokozatosan formálissá és üressé vált.

2. A rendszerváltás utáni leértékelődés

A piacgazdaságra való átállás után rengeteg ipari üzem bezárt, és a korábbi szakmunkásréteg egyik napról a másikra munkanélkülivé vált.
A „nyugati mintájú” gazdaságban a fehérgalléros, diplomás munkák kapták a figyelmet, míg a kékgalléros szakmák háttérbe szorultak.
A közbeszédben megjelent az a gondolat, hogy aki „nem tanul tovább”, az „lemarad” vagy „alacsonyabb rendű”.

3. A rendszerváltás utáni leértékelődés

A piacgazdaságra való átállás után rengeteg ipari üzem bezárt, és a korábbi szakmunkásréteg egyik napról a másikra munkanélkülivé vált.
A „nyugati mintájú” gazdaságban a fehérgalléros, diplomás munkák kapták a figyelmet, míg a kékgalléros szakmák háttérbe szorultak.
A közbeszédben megjelent az a gondolat, hogy aki „nem tanul tovább”, az „lemarad” vagy „alacsonyabb rendű”.

4. Rossz tapasztalatok és bizalmi válság

Sok megrendelő találkozott kontárokkal, megbízhatatlan mesterekkel, ami valós probléma.
Mivel a piac szabályozása gyenge volt, a „rossz szakemberek” rossz hírét vitték a többieknek.
A média és a közbeszéd is gyakran csak a negatív példákat emelte ki – a becsületes, precíz mesterek ritkán kapnak figyelmet.
Így alakult ki egy általános bizalmatlanság a szakmák iránt.

5. A társadalmi megbecsülés és az önbecsülés hiánya

A szakmunkások többsége ma is alulértékeltnek érzi magát -szerencsére a szakember hiány az anyagi elismerést helyére tette-, de az előítéletes megrendelők által használt pejoratív jelzők továbbra is mélyen élnek a társadalomban, amik meggátolják az erkölcsi felzárkózást, ami előfeltétele a gyors eredménynek! Mert sajnos ez visszahat a szakiskolát végzett emberek önbizalmára, önbecsülésére! Frusztrációjuk miatt kevésbé mozognak komfortosan az ügyfelekkel való kapcsolattartás során, ami a megbízok előítéletét táplálja…. és itt létrejött a „huszonkettes csapdája”, saját farkába harap a kígyó!

Összegzés

Tehát véleményem szerint a szakmunkások lekicsinylése nem egyéni rosszindulatból, hanem társadalmi mintázatból ered, amelyet:

• a rendszerváltás utáni gazdasági átalakulás,
• a túlzott „diplomafétis”,
• az oktatási torzulások,
• a bizalmi válság és
• a média sztereotípiái együttesen alakítottak ki.

A megoldás

Nincsen nálam a bölcsek köve, de véleményem szerint csak az hozhat áttörést, ha sokan, sokszor, sok helyen ŐSZINTÉN beszélünk a helyzetről, és annak a megoldásáról addig amíg nem fordul meg ez a mindenki számára toxikus szemlélet!

Mi a véleményed?
Továbbra is várjuk, hogy oszd meg velünk!
Gondolkodjunk együtt!

Töltsd ki az alábbi rövid űrlapot, és oszd meg velünk, mit gondolsz a szakmák jövőjéről, a pályaválasztásról vagy épp a saját utadról. A beérkezett gondolatokra, kérdésekre hírlevelünkben vagy Facebook-posztjainkban is reagálunk — mert hiszünk abban, hogy a párbeszéd, a különböző nézőpontok ismerete előre visz mindegyikünket!

Az űrlap kitöltésével Ön feliratkozik Gyurátz László ( Gyurátz Épületgépészet és Klímatechnika Kft.) ügyfél listájára. Technikai hátterünk a MiniCRM. Ha úgy dönt, bármikor leiratkozhat, vagy kérheti az adatai végleges törlését. Az adatkezelő Gyurátz László, magánszemély, aki közvetlen hangulatú, tegező formában ír e-maileket. Itt találja az Adatvédelmi Szabályzatunkat: https://gyuratz.hu/hu/adatvedelmi-tajekoztato/

* A gondolataim „megfésüléséhez” a mesterséges intelligencia segítségét is igénybe vettem!