Van valami megnyugtató abban, amikor az ember könyvet vesz a kezébe és az oldalak lapozása közben érzi azt a bizonyos illatot, ami beszippant, ami felcsigáz, amitől érzed, hogy mindenképpen bele kell olvasnod, még ha kevés időd van most, akkor is.

Egy tábla gép, egy E-book ezt az érzést nem váltja ki az emberből, pedig mégis egyre többen használják ezeket a modern eszközöket.
Pedig az izgalom, hogy még van 100 oldal hátra mi fog történni, vagy az iskolás hajrá, hogy már csak 50 oldal és a végére érek… ezek mind-mind életre szóló élmények, amit egy képernyő nem tud visszaadni.
Hazudnék, ha nem mondanám, én is kipróbáltam, de valahogy még az izgalmas téma sem tudott számomra annyit adni, hogy újra és újra elővegyem a tabletet és akkor is a „monitort nézzem”.

Nos, de hova is szeretnék kilyukadni?
A kezembe került Roald Dahl egyik kevésbé ismert kötete, benne a Szépírógép című novellával. Dahl 1990-ben meghalt, a történet pedig jóval korábban született — mégis olyan, mintha ma írta volna vagy a mai világot írta volna le?

A novella főszereplője Adolph Knipe, egy zseniális mérnök, aki megépít egy óriási szerkezetet.
Egy gépet, amely történeteket ír.

Nem ihletből, nem érzésből, nem emberi tapasztalatból, hanem adatokból.

A gép milliónyi olvasói szokást, nyelvi mintát és piaci trendet elemez, majd futószalagon gyártja a „tökéletes” könyveket. A narrátor — maga is író — rájön, hogy a gép segítségével pillanatok alatt sikerkönyveket termelhet. Aztán lassan mindenki rájön és elkezdi használni.

És innentől kezdve már nem az a kérdés, hogy lehet‑e így alkotni.
Hanem az, hogy miért ne?

A gép gyorsabb, olcsóbb, kiszámíthatóbb és ami talán a legijesztőbb benne: hibátlan.

A szerzők pedig sorra adják fel a saját hangjukat, a saját gondolataikat, hogy beálljanak a tömegtermelésbe.

… és hát valljuk be: kísértetiesen ismerős ez a világ.
Hogy mire hasonlít?
Ezt szerintem már mindenki tudja magától.

De egy biztos, Dahl története régen fikcióként hatott, mára pedig valósággá vált, azonban a történet tarthat elénk egy görbe tükröt.
Bár tudjuk, ma már két kattintás és kész egy általunk elképzelt kép, egy rövid instrukciók alapján megírt teljes szöveg, de még felmerül pár kérdés:
Mi történik az egyedi hanggal?
Mi lesz a stílussal, a hibákkal, a bizonytalansággal, a kísérletezéssel?
Mi marad abból, amitől egy szöveg élő, emberi és szerethető?

tovább megyek…
a mai fiatalságban is felmerülnek ezek a kérdések?
Van igény a saját hangra, a saját gondolatokra? Vagy egyszerűbb pár instrukció alapján megíratni egy szöveget egy programmal?
Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy egyre kevesebb az a bizonyos IGÉNY.

Ami a legflusztrálóbb:
Dahl hősei rájönnek a novella végére, hogy a gép tényleg megír mindent, de ők mégsem akarják feladni azt, amitől az írás, a szívből jövő irodalom tényleg emberi marad!

A mű 70 éve készült, ma már nem fikció, a kérdés mindössze ennyi:
Szerinted jó az az irány, ha kiszervezzük a kreativitást — vagy épp ez az, amit soha nem lenne szabad átadni?

Írd meg kommentben véleményedet Facebook vagy Insta oldalunkon a poszt alatt!

Ha szívesen követnéd munkánkat, akkor várunk szeretettel hírlevél feliratkozóink közé!
Nincs más dolgod, csupán töltsd ki az alábbi űrlapot:

Az űrlap kitöltésével Ön feliratkozik Gyurátz László ( Gyurátz Épületgépészet és Klímatechnika Kft.) ügyfél listájára. Technikai hátterünk a MiniCRM. Ha úgy dönt, bármikor leiratkozhat, vagy kérheti az adatai végleges törlését. Az adatkezelő Gyurátz László, magánszemély, aki közvetlen hangulatú, tegező formában ír e-maileket. Itt találja az Adatvédelmi Szabályzatunkat: https://gyuratz.hu/hu/adatvedelmi-tajekoztato/